Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vak és Gyengénlátó Költők 1.rész

2013.10.10

 

Csokonai Vítéz Gizella (Hajdúszoboszló,1894.Július29.-Budapest,1965 Április 5.)magyar költő,könyvtáros.

1894-ben született Hajdúszoboszlón.Csokonai Vitéz Mihály oldalági rokonságából származott. Négyéves korától vak volt. Az elemi iskolát Budapesten a Vakok Iskolájában végezte. A Vakokat Gyámolító Országos Egyesületben dolgozott, mint korrektor, gépíró, távírász és a Braille-könyvtár könyvtárosa. Alapító tagja volt a vakok 1928-ban megalakult Homérosz Kórusának. Verseket fiatal korában kezdett írni. A fénytelenség világából című kis verseskötete 1931-ben jelent meg, amelyhez Herczeg Ferenc írt előszót. A kötetet Braille írással is elkészítette. Néhány költeményét a Vakok Világa és az Irodalmi Értesítő is közölte. 1965-ben halt meg Budapesten.

 

 

A Világosság Urához

 

Világosság Ura!Ha feltör hozzád

A bú honából egy-egy zord panasz,

Ne büntess érte,oh,ne vedd zokon,

Hisz oly nagy,súlyos az a fájdalom,

Amelyre nincs,oh,soha nincs vigasz.

 

Nem láthatni Te ragyogó Napodat,

Mely felé minden lét repesve tör,

Andalító Hold méla sugarát,

A kelő napnak bíbor-hajnalát

Nem láthatni,Uram,-kínoz,gyötör!

 

Az erdő vadja,meg a kis bogár is

Napod fénynére jogosultan les....

És az ember,kiben részed lobog

E jogtól miért,hogy megfosztatott?

Kegyedre miért csak ő nem érdemes?

 

Tavasszal,mikor úgy virul a játék

S mező,berek,hegy,völgy oly csodaszép.....

És akkor is,midőn eljő az ősz

S a hervadás bús színpompája győz:

Szomjú lelkek sóhaja leng feléd.

 

-Uram!miért csak én?Oh,miért csak én

nem láthatom,mit kezed alkotott?-

Ha már nem fénylik neked csillagod,

Keltsd hát fel bent:bennem a Te Napod!

-Hisz fény nélkül az egész lét halott.

 

Nemes érzésben és nagy gondolatban

Lobogjon bent,mi kívül elveszett:

A sok,sok láthatatlan fénysugár,

Melyre világok milliárdja vár

Lobogjon s keltsen bennső életet!

 

Ragyogjon fénylőn,mint csiszolt drága gyöngy,

Mely fogant kíntól tenger rejtekén,

Legyen érték a nagy világ előtt,

legelső kincs a kincs-halmaz között

Te egy,örök Napod:a lelki fény!

 

-Világosság Ura!Ha feltör hozzád

A bú honából egy-egy földi szó:

Bocsáss meg érte!-Nem vádló panasz,

Nem zúgolódás?Élet hangja az,

Ima a fényhez,Hozzád:Örök,Való.

 

 

Vigasztaló

(Édesanyámnak)

 

Hogy számomra mindig,

Nappal is éjjel van,

Azért sírsz,jó anyám

Olyan fájdalmasan?

 

                                        Én vagyok a vesztes

                                        S mégis tiéd a bú,

                                        Kettőnk közül nem én,

                                        Te vagy szomorú?

 

Ne sírj,ne búslakodj!

Nézd,én vidám vagyok.

Nem is hiszed anyám,

Örömim mily nagyok.

 

                                         Felhő és szivárvány:

                                         Nékem csak sejtelem,

                                         És a látó világ

                                         Nem törődik velem.

 

De szívemen mindez

Sebet éppen nem szúr:

Tudom:szeret engem,

És el nem hágy az Úr.

 

                                          Az én lelkem gazdag,

                                          Tele színes dallal

                                           Amiket a boldog,

                                           Látó ember nem hall.

 

Bánom is én:milyen

Körülöttem a táj,

Ha vidám vagy,anyám:

Nékem semmi se fáj!

 

 

 

 

Forrás:ÓDA A FÉNYHEZ (Vak és gyengénlátó költők és írók antológiája)

                    1992

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.