Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Látássérült Hírességek 5.

2013.11.10

Vadász, gyűjtő. 1930-ban indult társaival amazóniai expedícióra, de társai megbetegedtek és hazatértek. Ő maradt, dolgozott a Ford Társaság kaucsukültetvényén, s a fizetségből gyűjtő utakat szervezett. 1932-ben egy gyutacsos doboz a kezében robbant fel, aminek következtében elvesztette szeme világát. Hazatérve vadászélményeit papírra diktálta. Összesen 24 kötete jelent meg milliós példányszámban.

Molnár Gábor 1908. december 2-án született Budapesten. Tizenegy éves volt, amikor pincér édesapja meghalt. Egy ideig „borfiúként” dolgozott, majd Pápára ment, ahol mezőgazdász képesítést szerzett. Képesítésével egy uradalomban gyakornokoskodott, amikor újsághír nyomán jelentkezett egy Észak-Brazíliába tervezett, többé-kevésbé amatőrökből verbuválódó expedícióba, melyet egy cipőbolt-tulajdonos finanszírozott a Magyar Nemzeti Múzeum erkölcsi támogatásával. A háromtagú csoport vezetője Horváth Elemér volt, a Molnár Gáboron kívüli harmadik tag Pusztai Lajos, aki anyagilag szerényen hozzájárult a költségek fedezéséhez.

Az ígéretes gyűjtőmunkát egy tragikus esemény félbeszakította. A véletlen folytán felrobbant a kezében egy megsemmisítésre szánt gyutacsköteg, és elvesztette szeme világát. Mindössze huszonhárom éves volt ekkor. Búcsút kellett vennie kedves Amazóniájától, és hazautazott. Három óriáskígyót hozott magával, egy az úton elpusztult, kettőt a pesti állatkertnek ajándékozott.

Nem hagyta el magát! A megélhetés kényszere íróvá avatta. Amazóniai emlékeit kezdetben újságcikkekben adta közre, majd 1940-ben megjelent első könyve: Kalandok a brazíliai őserdőben, melynek sikere után tucatnyi új könyv született. 1972-ben a brazil külügyminiszter vendégeként több hónapot töltött a dél-amerikai országban, erről számol be az Én kedves Amazóniám című könyvében.

Mert igazából mit is lehet tanulni Molnár Gábor könyveiből,életéből,munkásságából?
Három dolgot mindenképpen.


1. A természet szeretetét.Gabriel imádta a természetet,a vadont,Brazíliát.Bár vadászott és gyűjtött,de ne feledjük,hogy sokszor a létfenntartásához kellett mindez.Hiszen Magyarországról senki nem támogatta anyagilag.


2. Az emberek,más kultúrák tiszteletét.Molnár Gábor nem nézte le az ott élő embereket,caboclókat.Szerette,tisztelte,becsülte őket.Hányszor írta vadászkísérőiről,hogy “a három vadász ismét remekelt”.Áttért az ő életmódjukra.Igaz ez főleg szegénységének tudható be.Segített az ott élőkön,ahogy tudott.Hányszor írta könyveiben,hogy mikor maláriás emberekkel találkozott,adott a saját gyógyszereiből,kininjéből.Pedig neki is kevés volt.Ő nem nézte le az ott élő embereket,mint esetleg mások.És az ott élő caboclók ezt megérezték.Viszont szerették,tisztelték és becsülték Őt.Évtizedek múlva is emlékeztek rá.Legenda lett.Ő lett a fehér cabocló.


3. A harmadik dolog,amit lehet tanulni Tőle,az a kitartás,a soha fel nem adás.Molnár Gábor attól,hogy egész hátralévő életére elvesztette szeme világát,nem lett öngyilkos.Nem lőtte főbe magát,nem ugrott a Dunába;mint esetleg sokan tették volna.Nem.Ő számot vetett életével,húzott egy vonalat és egy új,egy másik életet kezdett élni.Nem adta fel!!Egyszer még visszatért Brazíliába és háromszor járt Mongóliában.Vajon hány vak ember csinálná ezt meg??? Csak az igazi megszállottak.Megmutatta,hogy sérülten is lehet értelmes életcélokat találni és küzdeni értük.Az Ő élete és munkássága példát adhat mindannyiunknak.Nem keseregni kell,siránkozni,mert az nem vezet sehová.Attól még nem lesz jobb az életünk.A problémák azért vannak,hogy megoldjuk őket,és nem azért,hogy elfussunk előlük.Pozitívan kell gondolkodni.Minden dologból a pozitívat,a jót kell kihozni és nem a rosszat.Ezt persze könnyű mondani,de akkor is erre kell törekedni.(Attila molnargabor.freeblog.hu)

Az óriáskígyók földjén Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek – festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő – és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.

A kígyóméreg ellenszérumának megalkotójától, a nehéz körülmények közül feltörő tudósról, Vital Brazilról szól Molnár Gábor “A dzsungel doktora”c. könyve. A tudományos munka, a maradisággal, babonával vívott harc eseményei mellett a brazil tudós életrajza alkalmat adott Molnár Gábornak arra is, hogy Brazília történelmének egy érdekes szakaszát, a rabszolgafelszabadítást közvetlenül megelőző időket és a rabszolgafelszabadítást bemutassa. – Emelett természetesen a regény lapjain az olvasó ismét eljut a dzsungelba, s számos érdekes esemény tanúja lesz. Találkozik a dzsungel embereivel, ismerkedik a zöld pokol állatvilágával, elsősorban a mérgeskígyókkal, amelyekkel Vital Brazil szinte gyermekkorától kezdve hivatottan foglalkozott. Megismeri a híres Butantan Intézet munkáját, ahol Brazil élete javát töltötte. Az izgalmas részletekben bővelkedő életrajz így ismeretterjesztő feladatot is ellát.

Forrás:www.vakbaratalapitvany.hu/buszkesegeink/latasserult-hiressegek/

 

Molnár Gábor (Budapest, 1908. december 2. – Budapest, 1980. október 29.) a 20. század egyik legnépszerűbb magyar vadász- és útleírásírója, akinek műveit számos nyelvre lefordították, köztük portugálra, mongolra, oroszra, angolra, németre. Számos regényt, rádiójátékot írt. Legelső műve 1940-ben jelent meg.Műveit vakon írta miután egy balesetben elvesztette a látását. Haláláig nagyon aktív volt a magyarországi írói életben.

 

 

Óbudán született, a Szentendrei út 62. számú házban, szülei a vendéglátóiparban dolgoztak és szerény körülmények közt éltek. Két testvére volt, egy fiú, Károly és egy lány, Ilona. Gyermekkorában több helyen is éltek Budapesten, például a Dembinszky utcában. Édesapjuk hosszú betegség után fiatalon meghalt tüdőbajban és a család megélhetése még nehezebbé vált. Édesanyja szállodai munkát kapott az ország több helyén. Így tölthetett egy nyarat például Balatonon.

Molnár Gábor több nyarat nagyszüleinél töltött, Ajka-Csingervölgyben. Az általános iskola 3. osztályát is itt végezte, a többit és a polgári iskolát Budapesten, a VII. kerületben. Egy évet a Gyermekvédő Liga segítségével Svájcban,Courfaivre faluba a francia határ közelében töltött, ahol vendéglátójának a földjén dolgozott, és megtanulta a kovács mesterséget. Gyermek és ifjúkorában sokat járt az állatkertbe, a városligetbe és magyar felfedezők (Bíró Lajos, Vámbéri Armin, Kőrösi Csoma Sándor) műveit olvasta.

Erdész szeretett volna lenni, de nem tudták taníttatni, egy időre borfiú lett. Édesapja régi ismerőse alkalmazta a Budapesten lévő Pannónia szállodában és étteremben. Itt vette meg első fegyverét, s a szálloda pincéjében gyakorolta a céllövést.

1927-ben Pápán mezőgazdász képesítést szerzett, majd két évig gazdatisztként gyakornokoskodott Tolna és Somogy megyékben. A mezőgazdásziskolát Szakács Ernő - törzsvendég volt a Pannónia éttermében - biztatására végezel el, akinél az iskola után 1 évig dolgozott Tolna megyében, majd onnan vissza utazott Budapestre, miután nem jött ki jól Szakács Ernővel. Ezután vállalta el a Somogy megyei állást Feketepusztán.

 

Forrás:hu.wikipedia.org/wiki/Moln%C3%A1r_G%C3%A1bor_%28%C3%ADr%C3%B3%29

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.