Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Anyaság,anyasors-Anyák rendkívüli helyzetben

2014.06.19

Két festőművész mutatkozik be a Fogyatékossággal Élők a Médiában Szakosztály legújabb kiállításán a Sajtóházban: a Budapesten élő Romanek Inka, aki vak leánya kedvéért kezdett tapintható képeket festeni, valamint Venesz Erzsébet Szihalmon élő mozgássérült alkotó. A tárlat belépő díj nélkül, július 31-ig látható.

A tegnap délutáni megnyitón Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke köszöntötte a vendégeket. A gyermekek korai fejlesztéséről Kovács Ágnes (MEOSZ), a sorstárs közösség segítő erejéről Neuberger-Vass Rita (Diverzitás Alapítvány) tartott előadást. Tábiné Hídvégi Csilla (Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete) Felneveltem a gyermekeimet! címmel osztotta meg élményeit, gondolatait a közönséggel. Közreműködött: Lengyel Jázmin fuvolán és Taskovics Adél verset mondva. Az esemény szervezője és moderátora ezúttal is a Fogyatékossággal Élők a Médiában Szakosztály elnöke, Garamvölgyi Annamária volt.

A kettős tárlatot Gy. Dobos Mariann újságíró nyitotta meg. Az alábbiakban a beszéd teljes szövegét közöljük.

 

»Szeretettel köszönök mindenkit, aki megtisztelte jelenlétével mai rendezvényünket. És jelesül Romanek Inka és Venesz Erzsébet kiállításának megnyitóját. Életük, pályájuk jól példázza, hogyan függhet össze a művészet az anyasággal, a családszeretettel.

Negyvenöt éves volt Romanek Inka – akkor még Ilona –, amikor először ecsetet vett a kezébe. Nem másért kezdett festeni, mint hogy megmutassa a világot pici lányának, Adélnak, aki a kétévesek állandó kíváncsiságával kérdezgette őt. „Anya, mondd, mutasd meg nekem, hogyan vitorláznak odafönn a gólyák! Anya, ti egyszerre látjátok a hegyeket, a hegyek fölött a felhőket, a napot, az árnyékot, a folyót s annak a túlpartját is?!” Nos, az ilyen és hasonló kérdések lettek azok, amelyek Inkát alkotni késztették.

Ahogy sokasodtak a szemléltetésként festett képek, úgy fejlődött Inka kifejezőkészsége, és hamarosan új minőséggé, esztétikai értékké vált. Festményei jóval túlnőttek azon a szinten, hogy kitapinthatók rajta ujjbeggyel a virágok, az alakok a tájak részletei, erőteljes színei pedig a kevés látásmaradvánnyal rendelkezőknek is vizuális élményt nyújtanak. Inka persze, mint minden autodidakta, kételkedett magában, ezért szakemberekhez fordult. Elvitte képeit a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz, ahol zsűrizték, vagyis művészinek, kiállításra méltónak találták azokat.


Ettől kezdve még nagyobb lendülettel vetette bele magát az festésbe, barátoknak, ismerősöknek is megmutatta képeit, így terjedt a jó híre. Mára száznál is több tárlaton szerepelt.

Romanek Inka egyébként az egyetlen, neves, elismert, kizárólag tapintható festményeket készítő alkotó Magyarországon, akinek művei gazdag kincsesbányát jelentenek a látássérült gyerekeknek és felnőtteknek, és természetesen emiatt visszatérő vendég a vakok általános iskolájában és állami intézetében. Ez a fajta elkötelezettség és tehetség annyira ritka, hogy Moszkvában is tömött sorokban érkeztek a látássérült és egészséges érdeklődők abba a könyvtárba, ahol kiállított 2005-ben a „Magyar-orosz évad kulturális évad” keretében.
Itthon már nem csak klasszikus kiállítóhelyeken látják szívesen. Került a képeiből főiskolákra, egyetemekre, emellett az Operaházba, az Erkel Színházba, és több templomba - többek közt a közeli Teréz templomba is. Tavaly pedig a szerbiai Kúla városának kápolnájába.

Nem véletlenül. Hiszen a hitéletben Inka erős támaszra lelt, ami állandó segítője kritikus helyzetekben. Ahogy a gyermeke, maga Adél is. A kislányból időközben ügyes, képzett nagylány lett, aki a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola végzős hallgatója és hamarosan átveheti az oklevelét.


Venesz Erzsébetnek is sajátos motivációja van az alkotáshoz. 2010-ben, 48 éves korában kezdett rajzolni. Meglepő e késő kezdés, ám nincs vele egyedül. Ha nem veszik zokon a párhuzamot: Csontváry Kosztka Tivadar is elmúlt 40 éves, amikor patikusságát felcserélte a vándorfestő életmódjával. Neki egy isteni sugallat változtatta meg az életét: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél”, hallotta egy meleg nyári délutánon a feje fölül. Ettől kezdve arra készült, hogy beteljesítse a rá mért sorsot. és 15 évig rakta félre a keresetét, hogy majd 43 évesen elinduljon meghódítani a mindenséget.

Venesz Erzsébet hirtelen lett egészséges emberből beteg- agyinfarktust kapott, amit nem kezdtek időben kezelni. Ez néhány nap alatt lebénította a lábait és a jobb kezét, és más bajokat is okozott. Ami a legfurcsább volt: színes látomásai lettek, amitől megrémült. A debreceni klinikán volt akkoriban rehabilitáción, és pszichológushoz fordul a kérdéssel: Megvan-e még a józan eszem?! Megnyugtatták, hogy minden rendben, úgynevezett „belső képlátása” lett, ami nagyon ritka dolog. Ettől kezdve nemcsak azzal foglalkoztak orvosai, hogy felerősítsék testileg, megtanítsák elfogadni önmagát, hanem arra is biztatták, hogy éljen ezzel az adományával, és rajzolja le, amit lát. Jobb kezes létére bal kézzel rajzolni, nos, ez nem mehetett könnyen. Mégis itt kezdődik az ő művészi léte.

Egyre ügyesebben rajzolt, és egy év múlva már festett. Közben bújta az internetet, hogy mestereket, társakat keressen. A művészethez egyébként gyerekkora óta vonzódott, régész szeretett volna lenni.

Olyan gyorsan fejlődött, hogy már 2011 decemberében bemutatkozó kiállítást tartott lakóhelyén, Szihalom községben. Majd egyre több településen, a debreceni klinika és az egri kórház rehabilitációs osztálya pedig képeket kért tőle, díszíteni az osztály falait.


Megragadó színvilága, lendületes vonalvezetése sokak tetszését elnyerte, és ami ritkán adatik meg: egyéves festői múlttal bekerült a Magyar Nemzeti Galériába. 2012-ben beválasztották az „Újrafestett valóság” című tárlat kiállítói közé, ahol húsz ép és húsz fogyatékossággal élő alkotó dolgozott helyben azokon a képeken, amelyeket aztán bemutattak a nyilvánosságnak.

Erzsébetnek saját tehetségén kívül családja: gyermekei és szerető férje adtak segítséget és erőt, hogy kitartson e nehéz körülmények között is és fejlessze magát. Ennek jegyében tavaly egy nemzetközi festőtáborban vett részt Szerbiában és megalakította a „Fogyatékos művészek, festők, grafikusok egysége” nevű csoportot a Facebookon. Jelenleg Kaposváron és Vácott is láthatók festményei.

Ritkán esik meg, hogy ennyi részletet tudunk meg egy alkotói életútról, főleg annak indulásáról. Bár a kiállítás-látogatónak elsősorban a képek fontosak, talán hozzáad valamit a befogadáshoz, ha ismerjük az előtte végbement folyamatokat.

Innentől kezdve pedig vegye át a szót az esztétikum, a maga sajátos nyelvén.«

A kiállítás július 31-ig látható hétköznapokon 8–19 óráig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Mikszáth-termében (1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/A ). Rendezvények ideje alatt nem tudjuk fogadni az érdeklődőket, ezért kérjük, hogy előzetesen érdeklődjenek a recepción (+361-478-9040).
A belépés ingyenes.

Forrás:muosz.hu/cikk.php

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.